Sz.Zoltán, 2007. július
Már néhány úttal a hátunk mögött érkeztünk Hollandiába, hogy ne csak a szokásos látnivalókat nézzük meg, hanem lakóhajóval járjuk be ezt a kedves, vonzó országot. Azt az országot, amelynek lakóit meg-megdobálta a történelem és a természet, örökös harca a tengerrel ma is tiszteletet parancsol azok iránt, akik hosszú, keserves gátrendszer építésével végre megakadályozták, hogy az ország földje ki legyen téve a tenger kénye kedvének. A gátrendszer megépítése egyszeriben virágzó vízi paradicsommá változtatta az országot, különösen Frieslandot, ahol az emberek 60%-a ma is a tengerszint alatti területen él, amely ezernyi tóval és csatornával van összekötve, de már biztonságban. Sneek-ből indulunk, ebből a tüneményes kisvárosból, ahol elképesztően sokszínű a vízi élet.
A bázison átvettük a Crown Blue Line, Classique típusú, 8 személyes hajóját, amely a lehető legnagyobb kényelmet nyújtja, tetőterasza is kellemes, a hajót innen fentről is lehet vezetni. Egy bázisra az ember már eleve felspannoltan érkezik, úgyhogy késlekedés nélkül nekivágtunk az útnak, hogy még aznap este a Sneeker-tó egyik szigetén tölthessük az éjszakát. A holland hajóútvonalak sokban különböznek a többitől. Miután Hollandia sík vidék, ritkán találkozunk zsilipekkel, annál több emelhető, forgatható híddal, viadukttal, vízi
híddal, amelyen hajóval mehetünk át az autópálya mellett, ami önmagában is fejetetejére állított világ.
Az infrastruktúra maximális, tiszta, kiépített kikötők, sokszor a kisvárosok szívében, mindenhol hideg-melegvizes tisztálkodó helyiségekkel, vízvételi és tankolási lehetőséggel, kis boltokkal. Jobb esetben a piactéren is kiköthetünk bevásárlás céljából. A víziút gyakran halad át kisebb-nagyobb tavakon – itt rengeteg a vitorlás és mindenhol lehet fürödni – de a bójákkal kijelölt útvonalat csak óvatosan lehet elhagyni, mert zátonyok leselkednek ránk. Lemmerben aludtunk – volna – ha a szemben lévő színpadon nem zajlik egy kedves, vidám, népi fesztivál, sok tánccal, zenével, mókával, láthatólag Friesland összes önképzőköre képviselteti magát.
Valószínűleg egész Hollandia itt szórakozik ma éjszaka. Ennyi maskarát, népviseletet, jelmezt ritkán lát az ember. Országútról meg egyáltalán nem! Másnap Lemmert elhagyva áthajózunk egy nagyobb tavon, az idő rendkivül kellemes, a napsütés baráti gesztusnak tűnik a Jóisten részéről itt Hollandiában. Ülök a fedélzeten, és távcsövemmel elmélyülten bámulom a madarakat – ilyenkor mindig elmélázom, az év 52 hetéből miért nem lehet 50 hetet hajózni, és két hétig dolgozni, ez a jelenlegi berendezkedés teljesen hibás – barátom vezeti a hajót, s miközben mereven előre nézve kormányoz észre sem veszi, hogy nem haladunk! A hajó egyhelyben áll, se előre se hátra. Zátonyra futottunk!
Sebaj, integetünk a tőlünk 100-150 m-re a hajózó úton haladó hajóknak, hogy segítsenek, vészjeleket adunk le, azok kedvesen visszaintegetnek, de nem jönnek segítségünkre, talán ismerik a tavat, vagy nem értik a helyzetet. A hajó, az atya istennek nem mozdul, ezt a lapos jószágot nem lehet úgy megdönteni, mint a vitorlást, a svertet sem lehet felhúzni. Már álldogálunk egy ideje, amikor eszembe jut, hogy ez a hajótípus orrmotorral is fel van szerelve, ami jelentősen megkönnyíti a navigálást, főleg szűk átjárókban és kikötésnél. S nem utolsó sorban most! Megpróbálom az orrmotorral körbejáratni a hajót, megmozdul, és kis gázzal lecsúszunk végre a zátonyról. Az izgalmak után rögtön behajózunk a zsúfolt Lemmerbe – ez se semmi – és a belvárosi ” vízi boulevard “-on ijedtünkben bekapunk néhány sört.
Valakinek eszébe jut, hogy Lemmer az Ijsselmeer partján fekszik, ki is hajózhatnánk – ez persze abszolút tilos. Na de ehhez persze először abszolválni kell azt a nagy bonyolultságú, hármas zsiliprendszert, aminek már az első tagja után – ha nem lenne némi gyakorlatom – frászt kapnék, hiszen a hatalmas forgalom, a szűk út, a bámészkodó tömeg, amely harsány kacajjal kísér minden ügyetlen manővert, azonnal összetöri a hajósok lelkivilágát és már azt is bánják, hogy a sors összehozta őket egy ilyen hülyeséggel. .Na de az ezt követő táj, az Ijsselmeer kapuja, az ezernyi jacht a kikötőkkel mindenért kárpótol Másnap továbbhajózunk, hogy megnézzük Sloten-t, majd Joure-t és
Akkrumot, Friesland gyöngyszemeit és végül behajózunk Leeuwardenbe, természetesen egészen a város központjáig. Érdekes módon, azért Hollandiában sehol sem felejtenek el némi pénzt szedni a kikötőkben éjszakázó hajósoktól. Ez a város nemcsak élettel teli, barátságos, de látnivalói sem akármilyenek. Megnézzük a híres „Kancelláriát” – ahol annak idején a frieslandi udvar ülésezett, a Mérlegházat, ez régebben a vaj és a sajt börzéknek adott otthont, a Városházát, a „Het Princessehof” híres kerámiagyűjteményét, de a minden keddi bolhapiac is sok embert vonz.
Az idő azonban rohan, hiszen még meg sem szoktuk ezt a kedves, emberléptékű, virágokkal, szélmalmokkal tarkított tájat – ahol a kis távolságok miatt szinte a fél országnyi Frieslandot be lehet hajózni egy hét alatt – már lassan vissza kell navigálnunk Sneekbe. Közben a felnyíló hidak alatt áthajózva pár guldent dobunk a hídkezelő madzagon lelógatott fapapucsába – a díjat minden hídra pontosan kiírják -, elhaladunk néhány középkori hajómatuzsálem mellett – ezek barna vitorlázatáról ifjúsági kalandregények kalózhajói jutnak eszünkbe – és máris búcsúzunk ettől a frieslandi víziparadicsomtól és vendégszerető népétől. Felejthetetlen élmény volt.
Friesland hívja, várja a vízi túrázás szerelmeseit !
