Június Dél-Franciaországban

Júniusban a Midin

Mézes András: Canal du Midi és Canal de la Robine – 2006 június

 

 

Második franciaországi lakóhajós utazásunk volt ez a mostani, de a Midi mintha másik ország lenne, mint két éve Elzász. Az emberek, a tenger, a növények, az illatok, a hangok, a fények és persze az időjárás maga a

mediterrán nyár!

Első utunk – még autóval – Carcassonne-ba vezetett; ki ne hagyja senki, aki erre jár! Olyan középkori várat, várost láthattunk, amit a gyerekek rajzolnak jókedvükben. Kívülről zordon vár, belül kedves, nyüzsgő, élő város. Éppen csak a királykisasszony hiányzott. Legalábbis vele nem volt szerencsénk találkozni.

 

Innét csak néhány perc volt kiindulási pontunk. Hűségesek maradtunk a Locaboathoz; jó barátként üdvözöltük hajónkat Argensben. Egy kedves, jókedvű hölgy igazított el minket. Bár ahogy mondta, ő itt még nem találkozott magyarokkal, néhány perc után szinte régi ismerősként beszélgettünk. Még néhány magyar szó tanulásába is belefogott – mérsékelt eredménnyel…Délután megkezdtük ismerkedésünket a Midivel, kissé felfokozott várakozással, mert oly sok szépet hallottunk és láttunk erről a vidékről. Barátaink, akik most próbálták ki először a lakóhajózást, az első zsilipelés izgalma után már tapasztalt „csatornászként” kezelték hajójukat. Mi volt az első benyomásunk? A kabócák! Ezer és ezer békés ciripelő zajcsináló kísért utunkon, bár mindvégig láthatatlanok maradtak a Midit jótékonyan beárnyékozó platánfák koronájában. A Földközi-tenger irányába indultunk, Béziers-ig hajóztunk és elcsatangoltunk a Robine csatornán egészen a tengerpartig. Nem rohantunk, kikötöttünk, ahol kedvünk tartotta, megbámultuk a csatorna történelmi nevezetességeit, apró falvak nagy, gótikus templomait, kis múzeumokban nézelődtünk,

 

 

Carcassone szük utcája

 

 

amelyeket a legrészletesebb útikönyvek sem említenek. Kóstolgattuk a piacok finomságait (a magyar szaláminak nincs párja itt sem!), ismerkedtünk növényekkel, melyek itthon nem teremnek, bicajoztunk, sétálgattunk ódon, szűk mellékutcákban. Egyetlen dolog hiányzott; francia nyelvtudásunk hiányában csak elvétve tudtunk beszélgetni a helybéliekkel. Egy ilyen kivételes alkalom volt, amikor meglátogattuk a Tastavy család borházát.

 

 

Beziérs hídja és az Orb folyón

 

A család a XI. század óta szőlészkedik ugyanezen a földön, most apa és fia, ketten gondoskodnak a szőlőművelésről és természetesen a jó borok készítéséről. Borkóstolás közben élvezet volt hallgatni ifjabb Tastavy urat, olyan szeretettel és büszkeséggel beszélt szőlőjéről, a tradicionális, évszázadok óta változatlan borkészítés „titkairól”. Pedig biztos vagyok benne, nem mi voltunk az egyetlen látogatói! Viszont az első magyarok! Gazdagabbak lettünk egy kellemes élménnyel és néhány üveg remek borral. Hajónk viszont szegényebb egy zászlóval, amit otthagytunk, gondosan elmagyarázva házigazdánknak, hogy felül van a piros és alul a zöld…  Szinte hihetetlen; Tastavy úr ősapái itt szőlészkedtek, amikor István királyunk államot alapított. Sétálunk Narbonne 1348-ban, a pestis pusztítása után félbehagyott katedrálisának falai között. Riquet úr 1670-ben azon hadakozott a

királyi udvarral, hogy nem puszta képzelgés hidat, meg alagutat építeni hajók számára, ugyanakkor őseink a törököket próbálták végre kiebrudalni  Budáról

 

Testközelbe kerültek az évszázados történelmi emlékek.

 

Kedves olvasó, ugye nem csalódott, hogy nem részletes felsorolást talált itt a nevenincs kis falvak és városkák katalógusaként? Nem tudok konkurálni a profi útleírásokkal, útikönyvekkel. De bízom benne, sikerült legalább egy kicsit visszaadni a vidék mediterrán hangulatából, ami egyhetes utunkon az első pillanattól az utolsóig végigkísért minket. Nem tudom megmondani, mi volt jobb, Elzász, Hollandia, vagy most a Midi. Mind más. Mindhárom jó választás volt, profi módon előkészített és megszervezett kirándulás (köszönet Benacoyachting! – ez itt a reklám helye...). De egy biztos: aki szereti a Földközi tenger közelségének hangulatát, a nyugalmas, csendes, meleg estéket, finom enni- és innivalókat, a történelem érintését, az nem fog csalódni a Midiben. Még egy hely, ahová szívesen visszamennénk egyszer!

Vagy kétszer...

 

A katedrális kertje

 

     

 

Beziérs messziről

 

Carcassone középkori házainak egyike

 

 

          Piac Capestang-ban

 

     

 

Capestang - vízvételre várva

 

 

 Egyenesen Amszterdamból

 

 

Tastavy borászat zászlókkal

 

     
         Az első csatornaalagút                    Narbonne