Egy hét a bõség zavarában

Mézes András: Le Canal de la Somme - Egy hét a bőség zavarában (2009-ben)

Ez nem épp egy élménybeszámoló, mert ahhoz kevés ez a néhány mondatnyi hely. Ez nem túlzás, rengeteg lehetőséget kínál ez a vidék. Inkább megpróbálom összefoglalni azokat a szempontokat, amiért érdemes úti célnak választani a Somme folyót. Mert hogy érdemes, az nem kétséges!

Sokadik alkalommal élveztük a lakóhajózás nyújtotta kikapcsolódást. Hogy melyik volt a legjobb, azt nehéz meghatározni, ez - mint annyi más- nagyon szubjektív dolog. De az biztos, hogy ez az út dobogós helyen végzett!

Kezdjük azzal, hogy miért is éppen a Somme vidékét választottuk. Amit az interneten bogarászva megtudtunk erről a vidékről, az nagyon csábító volt! Végül pedig Párizs közelsége sem utolsó szempont; szerettük volna összekötni a hajózás nyugalmát néhány nap párizsi nyüzsgéssel!

Cappyben vettük át a hajót, egy Penichette 1107-es öregecske, de tökéletesen rendben levő, tiszta hajóját. A bázis vezetője jól beszél angolul, mindent részletesen és készségesen elmagyarázott. A hajót jól ismertük már korábbi útjainkról, inkább a tervezett útvonalról és a környék látnivalóiról beszélgettünk.   Elmondtuk, azt tervezzük, hogy elhajózunk a tengerig, St.Valery Sur Somme-ig és vissza. Lebeszélt róla. Azt mondta, annyi a látnivaló út közben, hogy kár elrohanni mellette. Inkább kerékpáron tegyük meg az utolsó kilométereket, ne kelljen alkalmazkodni a zsilipkezelők munkaidejéhez, és így használjuk ki a hosszú nappalt. Figyelmünkbe ajánlotta, hogy 2010-ben nyílik új bázis a tengerparton, és lehetőség lesz egyirányú útra is. Azt is elmagyarázta, hogy a zsilipezés kicsit más itt, mint máshol megszokhattuk; kaptunk egy lebutított mobiltelefont, amiről a zsilipkezelők főnökét kellett hívni, mielőtt egy-egy zsiliphez értünk. Ő küldi a zsilipkezelőt, aki egyszerre több zsilipet is felügyel. Sajnos később saját bőrünkön tapasztaltuk meg, hogy ezt a szabályt bizony be kell tartani...

A hajózás egyáltalán nem bonyolult a Somme-on, azoknak is bátran ajánlható, akik csak most szánják rá magukat először erre a jó "játékra". A víz csak lassan folyik, elég széles, kevés az elágazás, azok is egyértelműen és jól jelöltek, nem túl nagy a forgalom és a zsilipezésnél is mindig van helyi szakember, aki segít, ha szükség lenne rá.

A zsilipek, felvonóhidak, kikötők használata ingyenes, az ivóvízért 2 eurót kell vizetni, amiért viszonylag hosszú időn keresztül lehet "tankolni".

A napi programot összeállítani pedig nem is olyan egyszerű. A bőség zavara... Kiránduljunk a környező vízi világot szegélyező töltéseken és gyönyörködjünk a rengeteg madárban és a változatos növényvilágban?   Látogassuk meg a sok vár, vagy kastély egyikét? Hajtsunk fejet az első világháború legnagyobb ütközeteinek emlékére állított valamelyik emlékműnél? Utazzunk az 1916-ból fennmaradt angol front-vasút régi vonatán? Tanulmányozzuk a gótikus építészet remekeit? Menjünk múzeumba? Éljük át újra gyermekkorunk kedves regényeinek kalandjait, meglátogatva Jules Verne lakóházát? Menjük biciklitúrára egy távolabbi nevezetesség felkeresésére? Vagy egyszerűen csak sütkérezzünk a folyóparton és horgásszunk? Rövid ez az egy hét, ez már az indulásunk másnapján kiderült. Attól tartottunk, hogy túl sok minden ki fog maradni! És sajnos így is történt...

A Cappy-i állomásvezető tanácsait követve sötétedésre Abbevilleig szerettünk volna hajózni, majd másnap reggel drótszamarainkon kerekezni a tengerig. Úgy időzítettük, hogy az utolsó zsilipen még épp hat óra előtt átérjünk. De elkövettük azt a hibát, hogy ezt a szándékunkat nem a zsilipkezelők főnökének, hanem magának a zsilipkezelőnek mondtuk el. Ő pedig - hogy, hogy nem - elfelejtkezett a randevúnkról. Így füstbe ment a tengerparti kirándulásunk terve és Pont-Remyben ragadtunk éjszakára.

Mérgesek voltunk, nem tagadom. De mérgünk hamar elszállt, mert így az úton visszafelé sok olyan nevezetességnél is megállhattunk, ami mellett lefelé csak elhajóztunk. És minek edegesítsük magunkat olyanon, amin már úgysem változtathattunk? Meg, amúgy is szabadságon voltunk....

Az egyhetes utunk legnagyobb tanulsága az volt, hogy egy hét kevés ahhoz, hogy Cappyből eljussunk a tengerig és vissza. Nem a távolság miatt, hanem mert bűn lenne kihagyni a sok érdekességet útközben! Ha igaz, 2010-től lesz lehetőség egyirányban hajózni. Ha most indulnánk, biztosan ezt választanánk! Vagy inkább ezt mondom: legközelebb ezt fogjuk választani!